Minden ami történelem!♥Gyere és merülj el te is a történelemben!
A neolitkor forradalmának leglényegesebb eleme a termelés beindulása, aminek eredményeképpen nemcsak demográfiai robbanás következett be, hanem teljesen átalakult az életmód is. De tudod-e, hogy milyen növényekkel táplálkoztak?
Kása, lepény, kenyér
A gabona másik fontos készítménye volt az erjesztéssel előállított sör (sört különben mézből, rizsből is készítettek), és a kevesebb vízzel, sütéssel készített lepény, vagyis kovásztalan kenyér. Az agyagból sütőrostélyt, sütőlapot is készítettek, amit tűzzel melegítettek, de megfelelt erre a célra egy lapos kő is. A kenyér vagyis a kelttészta kevésbé gyakori, de ismerték már az őskorban. (Ekkoriban persze a kenyérsütéshez nem élesztőt használtak még. Az új tésztához a régi tészta egy kis, megerjedt darabkáját tették hozzá, ennek erjesztőgombáitól kelt meg a friss tészta. Nem lehetett nehéz dolog a kenyér "felfedezése": csak egyszer kellett véletlenül a gombák által megerjesztett, vagyis "romlott" tésztát megsütni.) A gabonaszemek megőrlésére őrlőköveket, kézimalmot használtak.
A gabona, kukorica, rizs azért volt fontos táplálék, mert könnyen tárolható szénhidrátkészleteket jelentett. A fehérjéket pedig elsősorban a hüvelyesek termesztése, fogyasztása biztosította. Ilyen volt az óvilágban a bab, a borsó és a lencse. A termelésnek köszönhetően ugyanakkor a táplálkozás valamivel egyhangúbbá válhatott.
Szinte minden mai ételalapanyagunkat valamely térség "őskorában" háziasították.
Az árpa és búza birodalmai
A gabona és egyéb termelvények felhasználása nagyon hasonló ahhoz, amit a törzsi népek kapcsán láthattunk. Mezopotámia és az ettől keletre eső területek elsősorban árpát termeltek. Az árpából nem készíthető igazi kenyér, inkább kovásztalan lepény, ez adta itt a tömegek táplálékát. A fő zsiradék arrafelé a szezám nevű fűféle magjából nyert olaj, a legfontosabb gyümölcs pedig a datolya volt. A datolyapálma jól termett a fokozatosan szikesedő mezopotámiai talajban is, termése nagy tápértékű, jelentősége a gabonákéhoz hasonlítható ebben a térségben. Levét erjesztve is itták vagy felhasználták az árpasör készítésénél.
Mezopotámiától Nyugatra, a Földközi tenger és a Nílus vidékén megfelelő feltételek voltak a búza, a szőlő és az olajfa termesztéséhez. A búzából már kelttésztát (kenyeret) lehetett készíteni, bár lepényt és kását is gyakran ettek a szegényebbek. Legfőbb zsiradék az olajbogyó kisajtolt leve volt, legfőbb ital a szőlőből készített bor. (Akkoriban a sörnek és bornak kevesebb alkoholtartalma volt, mint a mainak, fiatalok is itták. A víz tisztítatlan, egészségtelen volt.)
Zöldségek, húsok
Az említett növények mellett különböző - vízben párolt - zöldségféléket fogyasztotak. A húsok közül a szarvasmarha, a juh és a sertés, illetve a liba és a kacsa játszott szerepet. Tyúkot csak nagyon ritkán tenyésztettek. A sertés fokozatosan visszaszorult Mezopotámiában. Az ótestamentumi étkezési előírásokból arra lehet következtetni, hogy ezen az éghajlaton "tisztátalannak", fertőzőnek bizonyult. (Annak tartották az egyiptomiak is.) A vajat és a sajtot valószínűleg nem ismerték, tejet keveset fogyasztottak. A halat, ami fő táplálék volt a görögöknél és a rómaiaknál, a keletiek megvetették, tisztátalannak tartották, bár fontos kiegészítője volt a szegények étrendjének.